Másfél - Merítés 2xLP (új, 2018, bontatlan)

Mana Mana Records, új kiadvány, bontatlan. 2xLP.

Ha egy zenekarnak akkor jelenik meg válogatáslemeze, amikor az már hosszú évek óta hibernált állapotban van, úgy ez minden esetben az életmű bizonyos újraértelmezése. A Merítés című, dupla vinyles, gyűjteményes album ráadásul olyan formátumban kelti új életre ezeket az egészen összetett módon karakteres dalokat, ahogyan még soha nem hallgathattuk. Pedig a Másfél lemezeit már a kilencvenes években is jó lett volna tű alá helyezni, a barázdákból kicsalható grúv nagyon jól áll ennek a tizenhárom szerzeménynek, amik közt akad két, eddig – ebben a formában – kiadatlan felvétel is.
A nyolcvanas évek legvégén létrejött, a kilencvenes évek elején koncertezni kezdett Másfél sajátos megszólalást képviselt a korszak magyar zenei életében, instrumentális, nagyon sok mindent mixelő magatartása gyorsan kiemelte az eredetileg ötfős, kétbasszusgitáros formációt a korabeli alternatív színtérről. Eleinte az alterock instrumentális változata mellett funkrock-, posztpunk-, pszichedelikus rock- és acid jazz-hatások jellemezték (Ozric Tentacles, Primus, Kong), de a világban ekkoriban bontakozó posztrock sem lenne távoli analógia velük kapcsolatban, főleg, hogy idővel egyre több elektronika – jungle- és drum’n’bass-ritmus – szűrődött be a dinamikus váltásokra, lüktető basszusra, szaggatott szaxofonjátékára erősen építő dalaikba. A zenekar jól táncolható, sodró groove-os zenéje hamar népszerű lett, de a Másfél soha nem adta fel kísérletező, bátran továbblépő kedvét sem. Élőben verhetetlenek voltak, rögzített formában pedig a kilencvenes-kétezres évek egyik legegységesebb színvonalú hazai életműve az övék.
A 2017-ben újramaszterelt diszkográfia a digitális kiadások után végre ezen kompiláció formájában vinylen is élvezhető, a Merítés dupla lemeze mind a nyolc, fontos Másfél-kiadványt megidézi. Sőt, a rövidített változatú Hold, és az eredetileg az utolsó, 2005-ös En Garde!-on szereplő Lengyel is egy eddig kiadatlan változatban kapott itt helyet.
Új kontextusban a Másfél-életmű, de az így is biztosan a magyar popzene egyik csúcsa.

Dömötör Endre (Recorder Magazin)