Másfél - Merítés 2xLP (új, 2018, bontatlan)

Ha egy zenekarnak akkor jelenik meg válogatáslemeze, amikor az már hosszú évek óta hibernált állapotban van, úgy ez minden esetben az életmű bizonyos újraértelmezése. A Merítés című, dupla vinyles, gyűjteményes album ráadásul olyan formátumban kelti új életre ezeket az egészen összetett módon karakteres dalokat, ahogyan még soha nem hallgathattuk. Pedig a Másfél lemezeit már a kilencvenes években is jó lett volna tű alá helyezni, a barázdákból kicsalható grúv nagyon jól áll ennek a tizenhárom szerzeménynek, amik közt akad két, eddig – ebben a formában – kiadatlan felvétel is.
A nyolcvanas évek legvégén létrejött, a kilencvenes évek elején koncertezni kezdett Másfél sajátos megszólalást képviselt a korszak magyar zenei életében, instrumentális, nagyon sok mindent mixelő magatartása gyorsan kiemelte az eredetileg ötfős, kétbasszusgitáros formációt a korabeli alternatív színtérről. Eleinte az alterock instrumentális változata mellett funkrock-, posztpunk-, pszichedelikus rock- és acid jazz-hatások jellemezték (Ozric Tentacles, Primus, Kong), de a világban ekkoriban bontakozó posztrock sem lenne távoli analógia velük kapcsolatban, főleg, hogy idővel egyre több elektronika – jungle- és drum’n’bass-ritmus – szűrődött be a dinamikus váltásokra, lüktető basszusra, szaggatott szaxofonjátékára erősen építő dalaikba. A zenekar jól táncolható, sodró groove-os zenéje hamar népszerű lett, de a Másfél soha nem adta fel kísérletező, bátran továbblépő kedvét sem. Élőben verhetetlenek voltak, rögzített formában pedig a kilencvenes-kétezres évek egyik legegységesebb színvonalú hazai életműve az övék.
A 2017-ben újramaszterelt diszkográfia a digitális kiadások után végre ezen kompiláció formájában vinylen is élvezhető, a Merítés dupla lemeze mind a nyolc, fontos Másfél-kiadványt megidézi. Sőt, a rövidített változatú Hold, és az eredetileg az utolsó, 2005-ös En Garde!-on szereplő Lengyel is egy eddig kiadatlan változatban kapott itt helyet.
Új kontextusban a Másfél-életmű, de az így is biztosan a magyar popzene egyik csúcsa.

Dömötör Endre (Recorder Magazin)